Page 228

[[Printed illustration]]

Magyarok

Vezetőitek belső egységről és egyetértésről fecsegve
eljátszották függetlenségeteket. Azok akik szabadságról szavaltak
ma német rabszolgaságba döntöttek. Azok akik
szentül igérték, hogy távol tartják határaitoktól a háborút,
ma Németország harcterévé tették a magyar földet. Miután
a németek elvesztették az ukrajnai magtárat, vezetőitek
nekik adták az Alföld gabonáját. Románia olajmezői veszélyben
forognak ellensúlyozni ezt, németek a ti délnyugati
olajmezőitekre teszik a kezüket.

Az oroszok szétrombolták a közlekedési vonalakat észak
keleten ennek következtében ma a német csapatok, hadianyag
és felszerelés a ti vasútvonalaitokon, utaitokon, folyóitokon
özönlik keresztül, hogy táplálja a frontot. Az angol és
amerikai légitámadások napról napra pusztitják a
német hadiipart. Németország tehát a ti iparotokat
sajátitja ki most.

Ma már nem lehet tovább szinlelni, hogy Magyarország
békéselfoglaltságban él. A magyar ipar a közlekedési hálózat,
közigazgatási központok, maga a főváros részét képezik a
német háborús gépezetnek.

Tehát:
mind ezt tehetetlenné kell bombázni,
éppúgy mint bármely katonai fontossággal biro célpontot Németországban.

Magyarok, katona és polgár, munkás és paraszt,
vegyétek elejét ennek. Rajtatok áll megröviditeni
a rabszolgaságot, véget vetni a pusztitásnak
és közelebb hozni a győzelem napját.

TÖLETEK FÜGG A JŐVÖ.